TE TUDOD URAM SZERETLEK

Te tudod legjobban, mert Te látod.
Te a szívek, vesék vizsgálója,
Ki őrködsz az üdvösségünk felett:
Jézus! −éltem drága Megváltója!
Te látod, ha fogadkozik szívem,
S erős, bátornak mutatja magát!
Te hű maradsz hozzá, ha megtagad,
Mert látod nagy bűnét, bánatát.

Szeretsz, ha háromszor megtagadlak
(Ó hányszor tagadott már meg szívem?!)
S Te mégis szeretsz engem −Hű Pásztor!
Mégsem vetetted el az életem.
Mert utánam jössz és szeretsz engem,
Kegyelmed őrzi az útaimat:
Ördög, pokol, halálnak poklából
Vontad ki életemet −Te magad!

Örvendek! −Mert e hitvány szeretet,
Mely enyém, kedves Néked hű Uram!
S drága Néked a bűnbánat könnye,
Ha sírva vonszolom eléd magam.
Tudom, hogy vár engem szereteted,
Mert szereted a bűnös Világot:
Szerető Atyánk vagy s elébünk jössz,
S bűnösnek felkínálsz: −Szent Váltságot!

Érettem ömlött drága szent véred:
Ártatlan, szent vér a Golgotán!
Kínokban szenvedett Atyai Szíved,
Mert értem áldoztad Őt fel ATYÁM!
Kellett! −Mert állhatatlan és hűtlen
És emberi az én szeretetem.
Mégis jobban szeretsz Te engemet
És üdvöt szereztél −énnekem.