Most már láthatunk tégedet
A technika jóvoltából.
Lakóid, mi az emberek
Fényképezünk űr-honából.
Elénk tárult a szépséged,
Csodás kéklő ragyogásod.
Most már látjuk, hogy milyen vagy:
Az ezüstös csillogásod.
Te vagy a sok csillag között
Kozmosz szépségkirálynője!
És, hogy élhessünk mi rajtad,
Minden úgy lett megteremtve.
Nem is élhetünk mi máshol,
Nem adatott más hely nekünk.
Szépnek, jónak teremtett meg
A mi megtartó Istenünk!
A te porodból vétettünk
És belőled formáltattunk.
Hozzád van kötve életünk,
Amíg élünk itt lakhatunk.
Szeretünk mi földi hazánk,
S ha testünk lehullt a porba,
Lelkünk elhagy majd tégedet
És megyünk az égi-honba.
1996.
2009. augusztus 6., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése