2009. augusztus 6., csütörtök

A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK!

Életre készül a sok, sok gyertya
Teremtésnek titkos kohójában.
Földi élet magasztos céljaként,
Hogy világítson majd a homályban!
Mert neki égni és fényleni kell,
Lángjának lobogni győzelmesen!
Égni, egyre fénylőn: - „csonkig égni”!
Mert kis fényét szereti az Isten!

Hogyne szeretné?! – Ő a fény Ura!
Kicsiny gyertyáját nagyon szereti!
Őrzi kis fényét kis gyertyájának:
Látja: - életét másért égeti4
Néki drága az „egy gyertyafény is” is
Mert kis fényében ott a szeretet,
Mely csonkig ég el – másokért egyre!
Atyám kérlek, adj: − gyertya életet!

Szeretnék néked kis gyertyád lenni:
Világítani, hosszú éjen át,
Mert amely gyertyát meg nem gyújtanak,
Nem töri fénye át – az éj honát!
De, amely fénylik, egyre világol,
Nagyon szeretik a jelenlévők,
És Te is szereted, tudom Uram,
S orkán szele el nem olthatja ŐT!

2004.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése