HOLD

Olyan vagy te az égbolton,
Mint Csillagok Anyja!
Híven követed a Földet:
Hűség hordozója.
Hűséggel állsz a helyeden,
Te nem hullsz le soha!
És éjszaka világítasz
Az úton járóra.

Ami fényt csak kapsz a Naptól,
Azt mind továbbadod.
Menekül a vak-sötétség,
Ha bevilágítod!
Szelíd fényed szétárasztod
Földi éjszakánkra,
S nappal szelíden félreállsz,
Vársz az éjszakára.

A te gyenge fényed mégis
Nagyon kedves nekünk!
A szívünket megnyugtatja
Holdvilágos éjünk.
Te űzöd el a mély homályt
A vaksötét éjben:
Szelíd fényed bátorítón
Sugárzod széjjel.

Te magad vagy a szerénység
S alázat példája:
A Nap fényénél elsápadsz,
Csendben félreállva.
De amikor szükség van rád,
Jössz új szelíd fénnyel.
Légy példánk te égi vándor:
Hogy éljünk hűséggel.

Elábrándoz szívünk, lelkünk,
Mikor téged látunk.
Maradj velünk, kövess minket
Kedves Útitársunk.

1999. aug.