KŐSZÁLKÉNT

Nagy, nagy mulandóság, melyben benne élünk:
Idő rohan, múlik és sodor magával.
S mint: idő-koldusok hordozzuk itt sorsunk,
Védelmet keresünk s sodródunk az árral.
Mint kis ér, csermely, patak: -folyik mély tengerbe
És végleg eltűnik: - a nagy végtelenbe!

Pedig, mint kis élet: - úszott idő-árral!
S tekintett előre, nagy bizakodással!
Titkos jövendőre s ment tovább az úton:
Kis gyenge harcosként, hogy célba juthasson.
Gyenge, kis harcos, ki győzelmet nem talál,
Bősz ellen legyőzi és sorsa a halál.

Csak egy módon győzhet: - Van egy Teremtője,
Drága fényforrása, éjben vezetője!
Van szerető Ura! – Van egy hű Krisztusa!
Van örök élte! – Mit Isten ígér maga!
Kőszál, mely védelem, e bűnös Világon!
Drága Keresztje áll! – Golgota Oltáron!

2007. dec.