SÖTÉTSÉGBEN

Már sokan úgy látjuk,
Sok, sok élettapasztalat után:
Sötétben élve itt:
Várva fény, világosság hajnalát,
Sötét éjszakában,
S hol félhomályosak a nappalok,
Itt hol halál arat,
S az emberek,− mint a farkasok.
Nincs adott szó,− hazug,
S mérget rejt a mosoly álnok arca,
Kegyetlen, vérszomjas
És társait az igába hajtja!
/Pedig ember lenne/
Ki a Gondviselés bő áldását
Elveszi, élvezi,
S emelt fővel gyilkolja le társát!

Tanítja technika!
E Világnak hazug képernyője:
Szenny és paráznaság,
Mint hinteget lelkek legmélyére!
Nézheti kisgyermek,
Ha nagykorú van a társaságban,
Valódi a reklám:
Való Világot hoz− családjába!
Valóságot hirdet:
Mutatja a bűnnek szörnyű terhét,
Hogy kell eltiporni:
Ifjúság, hűség− tiszta erényét!
”Csorda−házasságban”
Tobzódásban, mint kell pusztulnia!
Szülők aggódása:
Áldozat lesz lánya, vagy fia!

Mert kevés a száma
Kísértésből megmenekülőknek.
Iszonyú a ragály!
Harcolni kell gyermeknek, szülőknek!
Nem menekülhet meg,
Csak az, ki a Krisztus kezét fogja!
Akik az Úréi!
Nem győzi le Sátánnak hatalma!
Mind megmenekülhet:
Ki a mélységből segítségért kiált:
A hatalmas Isten
Nem akarja a bűnös halálát!
”Kiálts még ma hozzá!”
Kit a Sátán galádul becsapott,
AIDS betegségben is:
Elnyerheted Tőle− bocsánatod!

2003.