Drága pecsét, amit Te ütsz arra
Uram, kiért Krisztus meghalhatott.
Akiért hullt szent, ártatlan véred,
Ki hozzád ment s megigazíttatott.
Boldog, aki úgy látja az Urat
A kereszten, mint az Isten Fiát,
Kínjai közt kiszolgáltatottan:
S érte szenved: − „kínos kereszthalált”!
Boldog az, ki úgy áll meg e helyen,
Ahol érte hal meg hű Krisztusa
S lelke mélyén mély fohász szakad fel
”Emlékezz meg rólam Isten Fia!”
Boldog leszel, ha egyszer meglátod,
S bűnbánatnak könnyével állsz meg ott:
Úgy állsz meg majd − szent Oltára előtt,
Mint lator s a − Római Százados.
Mert ők felismerték a szenvedőt!
Meglátták, hogy Ő az Isten fia!
És övék lett: − a „kereszt váltsága”
Bűnbocsánat Evangéliuma!
Üdvösség vár minden elveszettre!
Ki bűneivel felkeresi ŐT!
Azért jött, hogy vérével törölje,
S megváltsa a − halálban vergődőt!
2003.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése