Kis országunknak közepén,
Itt a Duna−Tisza közén
Van a mi kedves határunk,
Hová mindig nagy örömmel,
Honvágytól vágyódó szívvel:
Boldogan hazatalálunk!
Mint kis fészek vár bennünket,
Megvidámítja szívünket,
Ha meglátjuk három tornyát,
S halljuk mindhárom harangját!
Már messziről hívogatnak,
Várnak reánk és fogadnak.
Mert itt minden oly kedves!
Szívem te-beléd szerelmed.
Itt születtem, nevelkedtem
Ötven évet itt tölthettem
Jó családi békességben,
Szeretetben, reménységben.
Öreg Dunánk kedves partja
Buja −erdők zöld bársonya,
Ezer madár−dalos szája,
Sok −ezernyi akácának
Illatozó, szép virága
A szívünknek nagyon drága!
Itt is jó, ahol most élek,
Szép családi békességet
Megadott Isten énnekem.
Kedves társam, feleségem,
Hazavágyik Ő is velem,
Egy a mi vágyunk teljesen.
Ha megérjük, hazatérünk.
Folyó a tengerhez érünk.
Itt várnak ránk szeretteink,
Kedves, régi Barátaink,
Vár ránk hófehér templomunk,
Hol Istennek hálát adunk!
Hisz Ő volt mindig oltalmunk!
1994.
2009. augusztus 6., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése