ÖREGHEGY

Szép emlékeim sorából,
Ötven évnek távlatából
Gyakran felbukkansz előttem:
Régi, kedves szépségeddel,
Viruló szőlőskerteddel:
”Nyári Fészek”! −Kis Öreghegy!

Örömmel jöttünk mi ide,
Körülkerített kertjébe:
Csinos, kedves kis tanyába,
”Szívünk nyári Otthonába”!
Mindig ünnepnap volt nekünk:
Valahányszor idejöttünk!

Tavaszi nap langymelege
Korán kihozott már ide.
Metszett tőkék s karók sora:
Mint megannyi jó katona:
Pontos hadi rendben álltak,
Példás rendben sorakoztak!

Mikor a karót elvertük,
Munkánkat megtekintettük,
Soraik keresztbe-hosszba,
Rézsűn keskeny szép sorokba:
Szép katonás rendben álltak,
Jó rendnek példát mutattak!

A fák virágba borultak,
Fehér fátylakat bontottak
A szép kedves tábla fölé.
Barack, meggy, cseresznye, körte,
Almavirág jó illata:
Méhecskéket csalogatta!

Majd jött a nyár sok munkája,
Verejtéke, fáradtsága:
Ápolgattuk, dédelgettük,
Kapáltuk és permeteztük,
Bekötöztük, tetejeztük,
Választottunk, lekacsoztuk.

Szorgos munkánk végeztével:
Ismét ott állt, „szépségével”!
A „Kék egyenruhás csapat”!
Sok ezer tő, szép vigyázban!
Feszes sorokban, glédában!
Gyönyörködünk a látványban!

Tündöklő, nyári nap fénye:
Éltet adó melegsége,
Isten gazdag áldásából,
Kezünk szoros munkájából,
Gyümölcs lett a sok virágból!
”Áldást osztó jóságából”!

Megterített, gazdag asztal:
A sokféle gyümölcsével!
Meggy, cseresznye, körte, alma
Mind megannyi jó ízével.
Dúsan rakott tőkék sora:
Mustot rejtő gerezdjével!

Itt elől a házak sora,
Túl a holta birodalma,
A temető határolta.
Itt az élet! Ott elmúlás!
Adatott nékünk tanítás:
”Imádkozzál s úgy dolgozzál”!

Ám, ahogy az idő haladt,
Két, három évtized alatt
Bő termése még megmaradt.
A jussát elkövetelte
Az új idők hideg szele!
És így lett: −”NÁBÓT −szőleje”!

Régen eltűnt, nyoma sincsen!
Csak emléke maradt még fenn:
Bő szüretek, régi álmok!
/Fájó szívvel rád gondolok/
Milyen jó, hogy −egykor éltek:
”RÉGI, RÉGI, −SZÉP EMLÉKEK!

1994. okt