DISZNÓTOR

Kis gyermekkoromnak kedves, szép emléke:
Családunknak vidám összejövetele.
Készültünk mindig rá, számoltuk a napot,
Szívszorongva vártuk a kedves dátumot.
Mikor jön el végre?! −Hányat kell aludni?!
Jó előre kezdtük már visszaszámlálni!

Disznótor reggelén Apám korán ébredt,
Én sem aludtam már az izgalom végett!
Ugrottam is tüstént! Hogy „le ne maradjak”!
Mondhatta jó Apám: −kisfiam, maradj csak.
Mentem biz én vele a sötét hajnalon,
Lámpánk fénye táncolt kerítésen, falon.

Jani bátyám vágott, oda igyekeztünk,
Még félhat sem múlott, mikor megérkeztünk!
Mi voltunk az elsők, akik odaértünk,
Büszke is voltam rá és nagyot köszöntünk!
Jani bátyám jött és kedvesen fogadott,
Majd így szólt Apámhoz: −nagy bánatban vagyok.

Baj történt az éjjel! −Ellopták a disznót!
Elvitték valakik, azt sem tudjuk ki volt.
Ez a lesújtó hír váratlan ért engem,
S már én válaszoltam, csak annyit, hogy „nem, nem!”
Előjött Lali is és a fülembe súgta:
Nem úgy van! Mög van ám! Most vótam az ólba!

Mikor megérkezett böllérek csapata,
Szíverősítőjét mindenki megitta,
Megbeszélték együtt a nagy „stratégiát”:
S elkapták óljában a szép mangalicát!
Segítséget kért ő és visított nagyon,
Szegény végül mégis ottmaradt a havon!

Most jött a mi időnk, kik a szalmát hordtuk,
És a bölléreket bőven kiszolgáltuk:
Fellobbant a lángja disznópörzsölésnek!
Piszkálták apáink és közben meséltek.
Mi is meggyújtottunk magunknak egy tüzet,
Tápláltuk, hogy égjen: „raktunk rá eleget”!

Disznópörzsölésnek a befejeztével
Izgalmas „műtét” jött: −bárddal és nagykéssel.
Jani Bátyja volt a családnak boncnoka,
Szét is szedte gyorsan −a többi meg hordta.
Mire a harang szólt reggeli imára,
Nem ért minket szégyen: −”bent volt a konyhába’!

Odabent serényen folyt tovább a munka!
Itt már feladatát mindenki jól tudta:
Elkészült az étel −ebéd és vacsora,
A disznósajt, kolbász és a véreshurka.
Vacsorára kisült a friss fánk és a kók:
Megterhelt gyomrunkra ez jó hatással volt!

Jött a nap fénypontja mindezek végére:
Jani Bátyám vonót fogott a kezébe,
Meggyantázta, aztán stimmeléshez látott,
Stimmelt a „szárazfán” −aztán nekifogott.
Mi rendeltük nála −meg szolgáltatott:
Mesterhegedűjén sok mindent eljátszott!

Még beszélgetett a felnőtt vendégsereg,
Elnyomott az álom minket, gyerekeket:
Erre, arra dőltünk, elaludtunk hamar,
Majd indulni kellett s akkor történt a baj!
Sírva ért véget a várva várt nagy nap,
Keserű vége lett a jó disznótornak!

De amikor hó volt, lehetett szánkózni,
Jani Bátyám így szólt: −fogjál be te Dani!
Szállíts már haza a búsan kesergőket:
Kösd fel a deresre a legnagyobb csengőket!
Fel is ültünk gyorsan a sebes szánkóra,
Vígan „feszítettünk” lent a sarogjába’!