Ne hagyj, kérlek akkor sem el
Mikor megvénülök,
S gyakran megszédülök.
Ifjúságnak pírja helyett
Fáradt lesz már arcom,
Derűs ifjú beszéd helyett,
Fátyolos lesz hangom.
Vigasztaljon majd engemet,
Hogy Te megtartottál,
Nem hagytál elveszni engem:
Szerettél, hordoztál!
Érettem is megszerezted
Szent Fiad váltságát!
Hadd zengjen akkor is hangom:
Örök Halleluját!
Tudom a legvégső harc majd
A cél előtt folyik.
S lelkem majd a végső harcban
Hozzád kívánkozik.
Azt is tudom: Angyalaid,
Ott állnak mellettem,
Megváltásod szent öröme
Sose hagy el engem!
Nem megyek az ítéletre,
Mert lesz fehér ruhám!
Úgy, mint Lázárt: −Angyalaid
Visznek el majd Hozzád!
Hol nem lesz halál, kiáltás,
Bánat sem lesz többé!
S Krisztusunk szent váltságáért
Áldunk majd −örökké!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése