ELŐTTED URAM

Megállni Teelőtted Uram,
Sokszor kínos és keserves.
Lerakni bűnt kereszted alá:
Könnyet jelent s töredelmet.
Tékozló, ki kegyelmet remél,
Roskadva bűn terhe alatt:
Sokszor álltam előtted−Jézus,
S kértem tőled irgalmat.

S jöhettem egyre, ismét eléd,
Nyerhettem ismét kegyelmet!
Érthetetlen valóság „Igéd”:
Mely szólt:− „Az Isten szeretet”!
Szereti az egész Világot!
Bűnömmel, ha elé állok,
S kérve újra bocsánatát:
”Krisztusomért” kegyelmet ád!

Csüggesztett kart, lankadt térdeket
Jézusom, Te felemeled!
Mert felsegíted a bukottat,
A tévelygőt megkeresed!
Jöttél, hogy a Téged keresők
Közül senki ne vesszen el!
Drága vér mos tisztára téged:
KI BENNE HISZ,− NEM VESZHET EL!

2007. febr