MINT A TELT KALÁSZ

Mely meghajol, áldott terhe alatt
S hordja terhét – békésen, csendesen
És vár egy boldog aratást várva
Arany kalásza – türelmesen.
Fény árad rá! Mely aranylón érlel,
A fényben fürdik és áldást terem!
Rónák végtelen „aranytengerén”,
Mindről Te gondoskodsz – Istenem!

Szereted! – S küldöd áldás-záporát,
Tavaszi Napnak langymelegét!
Te gyújtasz fényt e borús homályban.
Boldog, ki várja fény melegét!
Mely rügyet fakaszt, nyíló virágot
És eljön a szép, érlelő nyár!
S ki a fényben – áldás után vágyott:
Dús kalásza ­­− aratásra vár!

Mert Te eljössz, aratásnak Ura,
A nagy aratásnak idején
S a telt kalászt mind betakarítja,
Számon tartja s szólítja nevén!
Ki termést hozott sok, sok gyom között,
Várt békén az áldásra várva,
Kiről gondoskodott az ÚR − maga:
Gondolt: − telt arany kalászára!

Ó Istenem! − Aratásnak Ura,
Itt, hol gyom és konkoly fojtogat,
Segíts Feléd fordítani orcánk,
Hogy elnyerhessük áldásodat.
Hadd teremjen tele kalászunk − bőven,
Ne maradjon szívünk parlagon,
Hogy aratásnak elérkeztével
Teremhessünk mi is − gazdagon!

2004.