MINT A TELT KALÁSZ

Mely meghajol, áldott terhe alatt
S hordja terhét – békésen, csendesen
És vár egy boldog aratást várva
Arany kalásza – türelmesen.
Fény árad rá! Mely aranylón érlel,
A fényben fürdik és áldást terem!
Rónák végtelen „aranytengerén”,
Mindről Te gondoskodsz – Istenem!

Szereted! – S küldöd áldás-záporát,
Tavaszi Napnak langymelegét!
Te gyújtasz fényt e borús homályban.
Boldog, ki várja fény melegét!
Mely rügyet fakaszt, nyíló virágot
És eljön a szép, érlelő nyár!
S ki a fényben – áldás után vágyott:
Dús kalásza ­­− aratásra vár!

Mert Te eljössz, aratásnak Ura,
A nagy aratásnak idején
S a telt kalászt mind betakarítja,
Számon tartja s szólítja nevén!
Ki termést hozott sok, sok gyom között,
Várt békén az áldásra várva,
Kiről gondoskodott az ÚR − maga:
Gondolt: − telt arany kalászára!

Ó Istenem! − Aratásnak Ura,
Itt, hol gyom és konkoly fojtogat,
Segíts Feléd fordítani orcánk,
Hogy elnyerhessük áldásodat.
Hadd teremjen tele kalászunk − bőven,
Ne maradjon szívünk parlagon,
Hogy aratásnak elérkeztével
Teremhessünk mi is − gazdagon!

2004.

HÓFEHÉR VILÁG

Vastag hó paplan, csend és béke int,
Amint kitekintek az ablakon.
Távolból egy szán csilingelése
Szűrődik be: - halkan, andalítón.

Minden alszik és oly ünnepélyes:
Hófehér ruhában ez a Világ!
Nem látszik szennye, mind befödte,
Istentől kapott ma: - fehér ruhát!

Most szent nyugalom, békesség árad,
Magasztos, tiszta, szűzi fehérség.
FEHÉR RUHA! – Legszentebb öltözet,
Benne van: - Mennyei-Földi szépség!

Mit az elmúlt nyár vihara tépett,
Az avarrá vált őszi, néma lomb,
Mindent, mi az őszi elmúláskor,
Mint egy gyásztakaró – mindent bevont.

Most, mint varázsütés: - minden fehér!
Örülj szívem! Fehér ruhát kapott!
Mert, ha eljön a tél ideje,
Tudom Uram, én is ilyet kapok.

Mert úgy lesz szép – ha életünk tűnik
És mindnyájunkat elér a halál,
Krisztusunk ád fehér ruhát nékünk!
S ki kezét fogta: - mind „hazatalál”!

2004.

SZENT PECSÉT

Drága pecsét, amit Te ütsz arra
Uram, kiért Krisztus meghalhatott.
Akiért hullt szent, ártatlan véred,
Ki hozzád ment s megigazíttatott.

Boldog, aki úgy látja az Urat
A kereszten, mint az Isten Fiát,
Kínjai közt kiszolgáltatottan:
S érte szenved: − „kínos kereszthalált”!

Boldog az, ki úgy áll meg e helyen,
Ahol érte hal meg hű Krisztusa
S lelke mélyén mély fohász szakad fel
”Emlékezz meg rólam Isten Fia!”

Boldog leszel, ha egyszer meglátod,
S bűnbánatnak könnyével állsz meg ott:
Úgy állsz meg majd − szent Oltára előtt,
Mint lator s a − Római Százados.

Mert ők felismerték a szenvedőt!
Meglátták, hogy Ő az Isten fia!
És övék lett: − a „kereszt váltsága”
Bűnbocsánat Evangéliuma!

Üdvösség vár minden elveszettre!
Ki bűneivel felkeresi ŐT!
Azért jött, hogy vérével törölje,
S megváltsa a − halálban vergődőt!

2003.

TELJES A SZABADSÁG − NÁLAD

Teljes nálad a szabadság
Hű Jézusom! − Hogy írhatok:
Foganhatnak a lelkemben
Tőled jövő gondolatok.
Jól tudom, hogy Nálad nélkül
Nem születne semmi bennem,
Mert írni csak akkor írok,
Ha diktálod a lelkemben.

Nem én vagyok, ki alkotok,
Te adsz erőt s bíztatsz engem:
Boldog vagyok, ha írhatok,
S jelenléted érzi lelkem.
Ilyenkor eltűnik minden,
És én boldogan hirdetem,
Mert Terólad szól az írás:
”MIENK A DRÁGA KEGYELEM”!

2003.

HÚSVÉT ÜZENETE

Fény ragyogott fel Húsvét reggelén!
Dicső fény ragyogta be a tájat!
Mely legyőzött minden gyászt és homályt
Dicsőn hirdetve: −KRISZTUS FELTÁMADT!

Szent neve visszhangzott a Világon:
Ő a győztes, szabadító Király!
Golgota hirdeti a Világnak
Nem győzték le, − meghalt a halál!

Nyitott a sír! − Készen a győzelem!
Bűn, halál, kárhozat − földön hever!
Mert nem rövidült meg az Úr karja,
/Vérző szíve ŐT − Keresztre adta/
Adta értem, érted s mindenkiért,
érettünk − elpártolt bűnösökért.

Mert szereti mind, kit megteremtett,
Bűnt gyűlöl, de bennünket megmentett!
S ma üzeni húsvét reggelén:
Térj hozzám és − újra légy enyém!
Légy te is Mennynek boldog polgára,
Mert érted jöttem a Golgotára!

2002.

SASSZÁRNYAIN

Erős sasszárnyakon
Hordoztál engemet!
Szakadékok, sziklák
És örvények felett.

Te emeltél engem
A tündöklő fénybe,
S vezetsz majd a porból
Fel hozzád az Égbe.

Világot gyújtottál
Kétkedő lelkemben,
Bejöttél, s lakozást
Vettél a szívemben.

Te emelsz már s tartasz
Erős szárnyaidon,
A Te erőd tart meg
Itt a földi úton!

Legdrágább biztonság,
Mit Te adsz Jézusom,
Te szólongatsz és hívsz
Hűséges Pásztorom!

Itt még hívsz és biztatsz,
Hogy le ne maradjak.
Vársz és hívsz engemet,
Hogy nálad lakozzak!

1997.

KÖSZÖNÖM URAM

Köszönöm Uram, hogy
Hordoztál engemet.
Szeretet kísérte
Végig életemet.

Tavasznak idején
Nagy, nagy szereteted
Megőrizte, óvta
Kicsiny életemet.

A nyárnak hevében,
Sok, sok küzdelemben
Kegyelmed megtartott!
S nem veszhettem én el.

A beköszöntő ősz,
Gyenge sugarán át
Krisztuson váltsága
Vezet! – Majd odaát!

A tél kapuján túl
Örök tavaszod vár:
Melyet ingyen kapok,
S amelyet Te adtál!

1997.

BOLDOGSÁG

Boldogságra teremtettél
S hívtál el engemet.
Meg is találtam az úton,
Amely hozzád vezet!
Nem széles út, keskeny ösvény,
Melyen jársz Uram.
Jó itt járnom – látom a célt,
Mert hozzád visz utam!

Boldog vagyok, mert Te itt vagy,
Te örök szeretet!
Ezer veszély vehet körül,
Oltalmaz szent kezed.
Szereteted forró lángja
Beragyogja utam!
”Boldog vagyok”! – Tudom. Hiszem:
Örök életem van!

1997.

MÉG SZÓL!

Még szól, még szólongat:
Istennek drága szent Igéje!
Erősít, felemel:
Életet plántál fájó szívébe
Minden elveszettnek,
Ki elbukott s már nincs reménye.

Még nyitva áll: Isten
Kegyelmének drága ajtaja.
Még beléphetsz rajta:
Míg tart életed! – És hív haza!
Amíg szól igéje,
S kis gyenge szolgái szava!

Kis hírnök mögött
Ott áll a hatalmas Úr maga!
Ezért nem halkul el:
S hirdeti még - kicsiny csapata!
Hallhatja minden fül:
Golgotán halt - az Isten Fia!

Még szól, - még szólongat!
Ajtaja nyitva s hív tégedet!
Ó halld meg és lássad:
Hatalmas Úr! – Ő a szeretet!
Ragadd meg a kezét:
”Krisztus megváltotta életed!”

2007. dec.

KŐSZÁLKÉNT

Nagy, nagy mulandóság, melyben benne élünk:
Idő rohan, múlik és sodor magával.
S mint: idő-koldusok hordozzuk itt sorsunk,
Védelmet keresünk s sodródunk az árral.
Mint kis ér, csermely, patak: -folyik mély tengerbe
És végleg eltűnik: - a nagy végtelenbe!

Pedig, mint kis élet: - úszott idő-árral!
S tekintett előre, nagy bizakodással!
Titkos jövendőre s ment tovább az úton:
Kis gyenge harcosként, hogy célba juthasson.
Gyenge, kis harcos, ki győzelmet nem talál,
Bősz ellen legyőzi és sorsa a halál.

Csak egy módon győzhet: - Van egy Teremtője,
Drága fényforrása, éjben vezetője!
Van szerető Ura! – Van egy hű Krisztusa!
Van örök élte! – Mit Isten ígér maga!
Kőszál, mely védelem, e bűnös Világon!
Drága Keresztje áll! – Golgota Oltáron!

2007. dec.

HOSSZAN TŰR ÉRETTÜNK

Sokan várnak ítéletet:
A mások számára,
S adnak tanácsot Néked:
Bősz Bírák módjára!
Tudjuk sokan, ki a méltó,
S igazságos lenne!
Bár folyna már az ítélet:
Pallosod emelve.

Sokszor kegyetlen megtorlás
Nyugtatna meg minket.
Hullna átok a gonoszra,
S kegyetlen ítélet!
Szeretnénk látni a bűnöst:
Ítélet alatt!
Fennkölt tekintettel néznénk
Lesújtó karodat!

Vakok módján látjuk olykor
A mi életünket,
Nem látva, hogy hosszan tűrsz és
Nem sulytasz bennünket.
Védelmünknek véljük, hogy mi
”Mind bűnösök vagyunk!”
S nem látjuk, hogy érettünk tűrsz,
Hogy hozzád forduljunk.

1997.

A TE ORCÁD URAM

Már csak Orcád világossága
Fénylik a földön Istenem.
Mindent törölne a gonoszság,
Nincs segítség, - Te légy velem.
Boldog, ki Hozzád menekül,
Orcád fénye veszi – körül!

Sötét árny borítja el a fényt,
Nem keresik már színedet.
Hatalmak születnek szerte-szét:
S gonoszul törlik Nevedet.
De nem törölhet ott! – Tudom!
Ki szívébe zárt Jézusom.

Múlik: gonosz, hitvány, áruló,
Mind! – Ki megtagadja neved,
Testünk: pára és megavuló!
Lelkünk: - találkozik Veled!
Add, hogy ismerjem fel Uram,
Váltságot kínálsz fel Jézusban!

Tanítson Orcád, tiszta fénye:
Azért hívtál el életre,
Hogy örökké tartson életünk,
Eljussunk az üdvösségre!
Ó légy e harcban Vezérünk,
S Krisztussal – Hozzád elérünk!

A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK!

Életre készül a sok, sok gyertya
Teremtésnek titkos kohójában.
Földi élet magasztos céljaként,
Hogy világítson majd a homályban!
Mert neki égni és fényleni kell,
Lángjának lobogni győzelmesen!
Égni, egyre fénylőn: - „csonkig égni”!
Mert kis fényét szereti az Isten!

Hogyne szeretné?! – Ő a fény Ura!
Kicsiny gyertyáját nagyon szereti!
Őrzi kis fényét kis gyertyájának:
Látja: - életét másért égeti4
Néki drága az „egy gyertyafény is” is
Mert kis fényében ott a szeretet,
Mely csonkig ég el – másokért egyre!
Atyám kérlek, adj: − gyertya életet!

Szeretnék néked kis gyertyád lenni:
Világítani, hosszú éjen át,
Mert amely gyertyát meg nem gyújtanak,
Nem töri fénye át – az éj honát!
De, amely fénylik, egyre világol,
Nagyon szeretik a jelenlévők,
És Te is szereted, tudom Uram,
S orkán szele el nem olthatja ŐT!

2004.

A CSONKIG ÉGŐ

Egész szál volt, mikor meggyújtották,
Azóta ég rendületlenül!
Viseli elfogyó gyertya sorsát,
S egyre világít maga körül.
Sokszor már, már elalszik kis lángja,
Ha vihar bősz szele csap le rá,
De valaki őrzi, vigyáz rája!
Mielőtt vihar eloltaná!

Mert néki kedves minden gyertyaszál,
Mely világít a sötétségben,
Tudd meg:− ki itt éltél, gyertya voltál!
”Nagy kincs!” −ha fénylesz a sötétben!
Mert Urad a Világosság Atyja.
Védi, óvja kicsiny fényeit.
Kis gyertyáját odaállította,
Hogy ragyogjon fényénél a− hit!

Mindegy, hogy gyertyád fénylőn lángol,
Fényt szór és szolgál,− úgy világol.
Kedves előtte:− csonkig égve bár,
Mert szereti őt is a Király!
Fényét ő is bőven árasztotta,
Füstölgő csonk már− s megtartotta!
Már gyengén világít,− csak füstölög…
Ő tartotta meg −Vészek között!

Ő volt megmentőnk, egy életen át,
Vele éltünk át sok−” gyertya-csodát”!
Mert életünk egy gyertyaélet:
Nagy kegyelme, ha itt csonkig éghet.
Van gyertya, amely csonkig nem ég el,
De ha fényét néki árasztotta,
S benne fénylik az Isten képe,
Nem oltja el éjnek a sötétje!

2004. febr.

EGYEDÜL JÉZUS

Kik a Földön élünk, vágyunk
Biztos védelemre.
Sok a veszély s mind ránk törhet,
Gyenge életünkre.
Kutatja is minden ember,
Hol lel segítségre,
Hol talál egy biztos bástyát,
Hol bizton élhetne.

Találna erős fegyverest,
Aki majd megóvja!
Vagy kincs, vagyon, pénz és hírnév
Biztonságot adna!
Hatalom, kincs − mind eltűnik,
S hangzik a felelet:
Még az éjjel számon kérik,
S elveszik lelkedet!

Nincs itt más igaz segítő
Ebben a világban,
Nem tarthat meg más bennünket
Életben, halálban.
Nincsen itt más, aki értünk
Váltságot fizetne,
Csak a mi áldott Krisztusunk!
És az Ő szerelme!

1996.

GYÓGYÍTS MEG ÉS SZABADÍTS MEG URAM

Sokszor nem látja a szemem
A betegségemet.
Nem érzem. Hogy fogság gyötri
A rab életemet.
Kísértés, bukás okozza
Szenvedéseimet,
Meg nem vallott bűn ejt foglyul,
S tesz beteggé engem.

Sokszor elorozza tőlem
A szabadságomat,
Rabláncra fűz, elrabolja
A fiúságomat.
Nagy betegen és rabláncon
Már másnak szolgálok,
Kifosztottan,
Bűn foglyaként
A sötétben járok.

Uram segíts, hogy vágyódjam,
S újra lássam Orcád!
Gyógyuljon meg beteg lelkem
És jussak Tehozzád!
Fogva tartó börtönömnek
Nyíljon meg a zárja,
Tudom, hogy aki Téged kér:
Lesz annak váltsága!

1996

HA SZÁMONTARTANÁD…

Te rajtad áll, látod, számon tarthatod:
Szívem mélyére látsz Uram s megláthatod.
Jól ismered Uram porszem életemet,
Rád szoruló lelkem s minden terhemet.
Látod:− testi, lelki, összes bajomat,
Szabadulni vágyó − hűtlen fiadat.

Szentlelked jól látja bűnbánatomat,
Újra kérve Tőled−bocsánatodat.
Mikor jövök újra:− unos-untalan,
Krisztusomért ajtód− mindig nyitva van.
Kegyelmed ajtaja, mely újra nyílik:
Ki eléd leborul −bölcsőtől− sírig.

Drága jó hír kísér végig az úton,
Megváltóm jár velem:− „drága Jézusom”!
Nem roppanhat széjjel bűn súlyos terhe,
Nem tarttatik számon:− mit érdemelne.
És jöhetek újra!—Bűnömnek sebét
Krisztus vére mossa le ”tengernyi bűnét”!

2006 máj.

REFORMÁCIÓ

A reformáció
Az mindig újulás,
A rossz elvetése,
Új élet indulás.
De csak ott kezdődhet,
Ahol van bűnbánat,
Hol ítélhet Isten,
S ahol van alázat.

Olthatatlan vágy él
Atyai szívében,
Reformálni akar,
Hogy megszentelhessen.
Szívünk vad hajtását
Levágja, lemetszi,
Boldog szív az, amely
Mindig enged neki.

1996.

C É L

Cél lebeg itt minden ember előtt,
Amely az útnak legvégén van.
Lehet nagyon távol, vagy közelebb,
S hogy elérjem: rovom itt utam.
A cél bár távoli, de ajándék!
Aki adja, kincset rejt belé.
Boldog ki híven harcol, s eléri,
Mert a cél, mit ád− az Istené!

Nemes célt tűzött minden embernek,
Ki híven fut, mind megkaphatja!
Könnyebben fut, s harcol minden lélek,
Aki arra figyel:− Ki adta!
E cél a keskeny út felett ragyog,
S az út végén:− ”Fénylik a Kereszt”!
Fénye világít a hosszú úton!
Drága e cél:− mert „hazavezet”!

2003.

SÖTÉTSÉGBEN

Már sokan úgy látjuk,
Sok, sok élettapasztalat után:
Sötétben élve itt:
Várva fény, világosság hajnalát,
Sötét éjszakában,
S hol félhomályosak a nappalok,
Itt hol halál arat,
S az emberek,− mint a farkasok.
Nincs adott szó,− hazug,
S mérget rejt a mosoly álnok arca,
Kegyetlen, vérszomjas
És társait az igába hajtja!
/Pedig ember lenne/
Ki a Gondviselés bő áldását
Elveszi, élvezi,
S emelt fővel gyilkolja le társát!

Tanítja technika!
E Világnak hazug képernyője:
Szenny és paráznaság,
Mint hinteget lelkek legmélyére!
Nézheti kisgyermek,
Ha nagykorú van a társaságban,
Valódi a reklám:
Való Világot hoz− családjába!
Valóságot hirdet:
Mutatja a bűnnek szörnyű terhét,
Hogy kell eltiporni:
Ifjúság, hűség− tiszta erényét!
”Csorda−házasságban”
Tobzódásban, mint kell pusztulnia!
Szülők aggódása:
Áldozat lesz lánya, vagy fia!

Mert kevés a száma
Kísértésből megmenekülőknek.
Iszonyú a ragály!
Harcolni kell gyermeknek, szülőknek!
Nem menekülhet meg,
Csak az, ki a Krisztus kezét fogja!
Akik az Úréi!
Nem győzi le Sátánnak hatalma!
Mind megmenekülhet:
Ki a mélységből segítségért kiált:
A hatalmas Isten
Nem akarja a bűnös halálát!
”Kiálts még ma hozzá!”
Kit a Sátán galádul becsapott,
AIDS betegségben is:
Elnyerheted Tőle− bocsánatod!

2003.

TE VAGY URAM A SZERETET

A bűnbánó szívet
Uram Te szereted.
Ha hozzád könyörög,
Te azt meg nem veted.

Felemeled híven,
Belátsz a szívébe,
S ha szívből kér Téged:
Gyógyírt adsz sebére.

Mert fáj Uram néked
Sok elveszett élet,
Kit Te teremtettél
És elhagyott Téged.

Készen áll Tenálad
Uram a bocsánat:
Te engedtél utat,
Kínos golgotának!

Nincs több ilyen szeretet
A Világon Atyám:
”Legdrágábbat adtad,
Értem a Golgotán”!

2003.

JÓL TUDJA

Valaki jól tudja már előre,
A majdan jelentkező szükséget.
Szeretete már gondol felőle,
Mielőtt még elérne téged.
Előre lát és gondol rád híven!
Mielőtt kérnéd őt segíteni,
Miért ne adná meg, ha szívből kéred,
Ha javadra szolgál, megteszi!

Látja erődet, hogy milyen kevés.
Lát mindent, ami lehúz tégedet.
Sok küszködésben, bűnben és bajban
Melléd áll: várva könyörgésedet.
Hív: ha megfáradsz s meg vagy terhelve,
Életed meg tudja menteni Ő!
Atyád!—Ki Fiát érted adta,
Érted halt s támadt fel− a „Dicső”!

2003.

KELLETT

Szörnyű, véres küzdelem volt,
Melyet Isten vívott.
Halálosan nagy volt a tét,
S mást nem választhatott.
Szent törvénye, melyet adott
Szeretett népének:
Szent volt, tiszta, dicsőséges,
S népe nem érté meg.
Nagyon szerette az embert:
Hisz Ő teremtette.
Vérző szívvel látta meg, hogy
A Sátánt követte,
S a törvény szent tisztaságát
Nem tudja követni.
Legdrágábbat,− szent váltságát:
Értünk kellett hozni!

Rettenetes volt a váltság:
Fiának halála!
”Atyai szív szeretete
Küldte Őt halálba”
Érthetetlen, nagy szeretet,
Fiát adta− értem!
Halni kellett Krisztusomnak,
Hogy törölje vétkem.
Kellett, mert nem volt más kiút!
Bűnnek csapdájából.
Szent áldozati Bárány lett:
Isten szent Fiából.
S így lett a törvénytiprónak,
Nékem −”Szent váltságom”!
Mert tisztára mosott véred
Krisztusom, Megváltóm!

Látod, sokszor nem értem
Nagy, nagy hűségedet,
S hitetlenkedve fogadom,
Drága kegyelmedet.
De azt tudom, hogy nélküled
Én elveszett lennék,
Mert nincs erőm és a harcban
Nélküled elvesznék.
Ezért hozott szent váltságot
Uram. Szereteted,
Golgotának szörnyű poklát
Helyettem szenvedted.
Bűneimért, üdvöm miatt
Mentél Keresztfára:
Értem hozott váltságomnak
”Te lettél az− ára!”

2003.

LEGDRÁGÁBB ÖRÖKSÉG

Drágább örökség várományosa
Lenne a földön minden ember,
Megvan:− csak el kéne fogadnia,
Amelyet elnyerhet majd egyszer.

El nem múló, hatalmas, nagy vagyon,
Mit nem rág meg a moly és a rozsda.
Nem férhet hozzá aljas szándékkal,
Rablógyilkos s tolvaj el nem lopja.

Örökké tartó e szép vagyon,
És soha nem hal meg a gazdája,
Mert a vagyonnak szerető Atyja
Örök boldogságot is hagy rája!

Örök élet és boldog valóság
Lesz majd ott− Isten hajlékában!
Hol megváltott, dicsőült népe:
Örvend Krisztus Királyságában!

Ó drága jövő!—Te szép ígéret!
Segíts Uram, hogy hozzád elérjek.
Végy körül kegyelmeddel engemet,
Hogy mindörökre a Tied legyek!

2003

ELŐTTED URAM

Megállni Teelőtted Uram,
Sokszor kínos és keserves.
Lerakni bűnt kereszted alá:
Könnyet jelent s töredelmet.
Tékozló, ki kegyelmet remél,
Roskadva bűn terhe alatt:
Sokszor álltam előtted−Jézus,
S kértem tőled irgalmat.

S jöhettem egyre, ismét eléd,
Nyerhettem ismét kegyelmet!
Érthetetlen valóság „Igéd”:
Mely szólt:− „Az Isten szeretet”!
Szereti az egész Világot!
Bűnömmel, ha elé állok,
S kérve újra bocsánatát:
”Krisztusomért” kegyelmet ád!

Csüggesztett kart, lankadt térdeket
Jézusom, Te felemeled!
Mert felsegíted a bukottat,
A tévelygőt megkeresed!
Jöttél, hogy a Téged keresők
Közül senki ne vesszen el!
Drága vér mos tisztára téged:
KI BENNE HISZ,− NEM VESZHET EL!

2007. febr

MEGTÖRTÉNT

Megtörtént!—elvégeztetett!
Keresztfa tövében a vér csordogál.
Távozik Főpap és a nép:
Nincs többé!—Nem kell tőle tartani már!

Csak Pilátus az,− ki töpreng:
Szíve mélyén érzi:− igazat gyilkolt.
Római százados vallja:
Bizony ez az ember, Isten Fia volt.

Júdást szörnyű vád emészti,
Gyilkos áruló!—Hallja Isten szavát.
Róla iratott meg végül:
”Elmenvén és felakasztotta magát”!
Tanítványai:− Szerteszét.
Összetörten hallják meg halálhírét.
Míg tartott a nagy áldozat,
Nem voltak ott a Keresztfája alatt!

Magára hagyva szenvedett:
Ő kiáltotta ki: ”ELVÉGEZTETETT”!
Halld meg,− ki Őt ma elhagyod:
Teérted halt meg ott, akkor Jézusod!
Értem és érted hullt a vér!
Igaz halt meg ott a Világ bűnéért!
”Jézus”− az Istennek FIA!
Neki kellett ott értünk− meghalnia!

1998.

SEGÍTSÉGEM AZ ÚRTÓL VAN

Csak Te segíthetsz győzelemre,
Hogy a harcban meg ne hátráljak.
Te adsz bátorságot szívembe,
És adsz új erőt, hogy szolgáljak.
Te vagy velem a harc hevében
S megsegítesz a csüggedésben.
Támadjon rám ördög és pokol,
Nem árthat, ha bennem lakozol!

Mert Igéd áll!—Mint a sziklavár!
S vihar nem tépheti zászlaját.
Enyészet árnya nem pusztítja,
S nem döntheti idő a falát!
Mert amint alkotsz Uram:− örök!
Te vagy Alfája és Omegája!
Ki Téged kér, az nem veszhet el,
Segíted és kezed− megáldja!

2000

VELED A KŐFALON IS… Zsolt: 18,30.b

Tornyosulnak elénk terhek, feladatok,
Nehéz megoldások, harcok, gondolatok.
Jön az élet terhe: -sorban egymás után:
Erőnk fogy, s kiáltunk segítséget várván!
Mert a harc egyedül kegyetlen és nehéz,
De van győzelemhez segítő erős kéz!
Aki bölcs, e kezet mindig megragadja,
Az győztesként kerül: - a győztes oldalra!

A gyengék harcában rejtve a győzelem:
Ha a kezed fogja, én Uram, Istenem!
Veled születik meg, mi áldás, kegyelem.
Csak Te tudsz formálni győztessé Mesterem!
Te tudsz erőt adni, ha látod bukásom:
”A Te szent váltságod az én újulásom!”
Te fogod a kezem, hogy el ne tévedjek,
Te taníts, hogy Téged -szívből szeresselek!

Csak Veled s általad születik győzelem:
Tégy erőssé, formálj, Te segítsd életem.
Lelked munkálkodjon, s tegye késszé szívem,
S „harc közben segítsen drága lelked híven”.
Te tanítsd szívem Uram alázatra,
Legyek kész mindenkor a szent szolgálatra!
Nélküled Jézusom nincsen hű szolgálat:
Nálad az üdvösség, kegyelem, bocsánat!

2006. 12. 9.

/János beiktatásán/.

HOLD

Olyan vagy te az égbolton,
Mint Csillagok Anyja!
Híven követed a Földet:
Hűség hordozója.
Hűséggel állsz a helyeden,
Te nem hullsz le soha!
És éjszaka világítasz
Az úton járóra.

Ami fényt csak kapsz a Naptól,
Azt mind továbbadod.
Menekül a vak-sötétség,
Ha bevilágítod!
Szelíd fényed szétárasztod
Földi éjszakánkra,
S nappal szelíden félreállsz,
Vársz az éjszakára.

A te gyenge fényed mégis
Nagyon kedves nekünk!
A szívünket megnyugtatja
Holdvilágos éjünk.
Te űzöd el a mély homályt
A vaksötét éjben:
Szelíd fényed bátorítón
Sugárzod széjjel.

Te magad vagy a szerénység
S alázat példája:
A Nap fényénél elsápadsz,
Csendben félreállva.
De amikor szükség van rád,
Jössz új szelíd fénnyel.
Légy példánk te égi vándor:
Hogy éljünk hűséggel.

Elábrándoz szívünk, lelkünk,
Mikor téged látunk.
Maradj velünk, kövess minket
Kedves Útitársunk.

1999. aug.

FÖLD

Most már láthatunk tégedet
A technika jóvoltából.
Lakóid, mi az emberek
Fényképezünk űr-honából.
Elénk tárult a szépséged,
Csodás kéklő ragyogásod.
Most már látjuk, hogy milyen vagy:
Az ezüstös csillogásod.

Te vagy a sok csillag között
Kozmosz szépségkirálynője!
És, hogy élhessünk mi rajtad,
Minden úgy lett megteremtve.
Nem is élhetünk mi máshol,
Nem adatott más hely nekünk.
Szépnek, jónak teremtett meg
A mi megtartó Istenünk!

A te porodból vétettünk
És belőled formáltattunk.
Hozzád van kötve életünk,
Amíg élünk itt lakhatunk.
Szeretünk mi földi hazánk,
S ha testünk lehullt a porba,
Lelkünk elhagy majd tégedet
És megyünk az égi-honba.

1996.

CSAK ÚGY LEHET

Követni Téged Atyám
Híven, csak élő hittel lehet.
Elindulni is csak úgy,
Ha kezedbe teszem kezemet.
Csak, ha megtaláltam ŐT,
Akit Te értem küldtél el,
Aki szeretett engem,
S Aki megváltott −szent vérével!

Csak úgy szolgálhat szívem,
Ha látom bűnös életemet,
S látom elveszett voltomon,
Meglátom szent küldetésedet!
Látom, hogy életemet
Szent, tiszta véred váltotta meg!
Bűnbánat hulló könnyét
Törlöd: −és megbocsátod bűnömet.

Nincs e Világon nagyobb,
Mélyebb, Atyai nagy szeretet:
Hogy érettem lett bűnné
Szent Fiad! −Drága egyetlened!
Te adjál nagy hűséget,
Hogy Téged híven szolgáljalak,
Legyek eszközöd Néked,
Hogy Téged örökké áldjalak!

2003

HOGY HAJLÉKOMBA JÖJJ

Hogy bejössz az én hajlékomba,
Én azt mind Néked köszönhetem.
Jössz! −Pedig Te látod legjobban,
Milyen e hajlék, s az életem.
Mert látod minden zugát és szennyét,
És Te azt el mégsem kerülöd,
Mert látod, baj van e hajlékban,
S a sok szennyet, mind eltörlöd.

Te teszel tisztává itt mindent
Uram! −Te a bűnöst szerető!
Te hajolsz le hozzám Jézusom
Te! −Golgotám értem szenvedő!
Te vagy győztes: −bűn, halál felett!
Győzelmedet el nem vesztheted!
Nem riaszt bűnös szív fekélye,
Mert érte adtad életedet!

Leszálltál a mélybe utánam,
S megkerestél, −hol halál arat,
Nem hagytál, kivontál a mélyből:
Atyám, értem adtad Fiadat!
Hűséged örök! −Te tisztogatsz.
Egy percre sem hagytál el engem,
Elküldötted hű Krisztusomat,
Ki Hozzád segíti majd lelkem.

2003.

OTT S AKKOR

Add, hogy hangozzék majd szent neved Uram
Akkor! −Vak sötét éjben, vagy hajnalon.
Neved, mely hordozott kétség s reményben,
Hangozzék majd az ajkamon Jézusom.
A szívem mélyén legyél majd ott Uram,
Nyissad majd meg ott szent hűségedet,
Mielőtt még, lehunynám szemeimet.

Hogy lenne ott a szívemnek legmélyén,
Ahol már csak Te lehetsz az oltalom,
Ahonnan már, csak Te veled indulok,
Hol Angyalaid vezetnek az Úton.
S kit vezetnek, az már nem tévedhet el,
Elhaló sóhajom is Téged áldjon,
csonkig égő gyertyám elhaló fényét
Őrizzed Uram, ha eléd kell állnom.

Te őrizzed, kérlek ott majd, és akkor,
Te drága és szent: −”Agape”” szeretet!
Mely hordozott s tartott, nagy kegyelmében,
Míg jártam gyarló, földi életemet.
Tartott hűséged: −Atyai, szent hűség!
Szent Fiad megváltott −nagyon szeretett!
Benne láttam meg, drága kegyelmedet,
S, hogy a megtérő bűnöst −el nem veted!

2003

KETTŐSPONT

Isten kettőspontot helyezett el
A földi életnek a határán.
Melyről mindenki tudomást szerez
Még itt! −A földi életet járván.
Prófétai szó: −mely Isten szava,
Hirdeti, hogy a földi élet szent!
Nem vethet véget halandó soha
Annak, amit az Isten megteremt!

Teremtményeinek élete végén,
/Rövidke idő, −amely elrohan/
Örökség vár! −Melyet Ő ígért,
Mindnek, ki hitben járt, −a Krisztusban!
Drága jel, −mit egy kettőspont jelez:
Odaát örök élet várja őt!
Ki hű volt, kitartott, hitt a jelnek
Ott Jézus várja majd az érkezőt!

2003.

A NAGY JÁTSZMA

Ma ez folyik az egész Világon:
Kegyetlen, vad, embertelen.
Egy túlhaladott technika, vívmány
Kísért, fenyeget −szüntelen!
Talmi fényében fürdenek: „Nagyok”!
S nőnek apró „Diktátorok”!
S ülnek: tömegpusztító fegyveren
Ugrásra várva −szüntelen.

Nem tántorítja őket semmi sem.
Kenyerük a leszámolás!
Nem félemlíti a következmény:
Világméretű pusztulás!
Nem hisz egy sem másban: „Győzelem”!
Kór, járvány és atom-halál!
Ellenségeit küldi halálba,
S feledi rá is rátalál!

És nincsen senki, aki lefogja
Pusztító és véres kezét!
Népeket kiirtó arzenálja,
Beválthatja ígéretét!
Beleborzong és retteg az ember
Mind, kinek nincsen védelme.
De mind boldog az, ki életét:
Rábízza Teremtőjére!

2003

SOHA EL NEM FOGY

A földi élet végén −nincs Stop tábla.
Sokan látják bár így a jövőt.
Úgy látják sokan −itt minden hiába!
Enyészet várja az elmenőt.
Nem hiszik el, hogy a szeretet örök!
Örökké él! −Soha el nem fogy!
Amely szeretet Istennel köt egybe:
”Szeretet, amint Isten adott”!

„Agapé”! Mely csak az Ő szeretete!
Amely hisz, tűr érted, s „hazavár”!
Egy dicső országba, hol már fény ragyog!
Oda, hol Krisztusom már a Király!
Akiért nem kellett ezreknek halni,
Mert teérted halt meg a „dicső”!
Volt−e már, ki így szeretett téged?!
”Ő szeret”!—És tiéd a jövő!

2003

HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Minden alkotás hű kísérője
Egy „használati utasítás”.
Amely szigorúan előírja,
Hogy használható az alkotás.
Az alkotó szabályai ezek,
Ő ismeri legjobban művét,
És ki betartja utasítását,
Hosszabbítja a műnek életét!

Drága használati utasítás
Számunkra a „Tízparancsolat”!
Ki igyekszik betartani, annak,
Az örök Isten: −Atyja marad!
Ezt íratta meg szent Atyánk nékünk,
Tisztaságra rendelt minket Ő!
Hogy legyen e Föld: −békének hona!
Rendelkezett rólunk a „Dicső”!

Ő alkotott, −mégsem féltük mi ŐT.
S szerzett az ember: −új utakat!
Melyen útjaihoz áldást már nem nyert,
S reá sok baj, szenvedés szakadt!
S a tékozló Atyja− utána jött:
Érte feláldozta a Fiát!
Ki bűnbánón tekint a keresztre:
Megláthatja majd ŐT! −Odaát.

2003.

ÉRETT KALÁSZ

Érett kalász
Tanítasz engem,
Tiszteletet
Gerjesztesz bennem!
Szívem mélyén
Tanítod nékem
”Életutad”
Borúban, fényben:
Hálagyümölcs
Az egész lényed!
Eső, napfény
Érlelt meg téged.
Szunnyad benned:
Sok „Istenáldás”!
S táplálod majd:
Éhezők nyáját!
Drága teher,
Amelyet hordoz
Telt kalászod,
S fejed lehajtod.
”Alázatos,
Terhet hordozó”!
Áldásodat
Másoknak adó!
Eltékozló,
SZÉP, ÉRETT KALÁSZ!

1997.

A MI KIS FALUNK

Kis országunknak közepén,
Itt a Duna−Tisza közén
Van a mi kedves határunk,
Hová mindig nagy örömmel,
Honvágytól vágyódó szívvel:
Boldogan hazatalálunk!

Mint kis fészek vár bennünket,
Megvidámítja szívünket,
Ha meglátjuk három tornyát,
S halljuk mindhárom harangját!
Már messziről hívogatnak,
Várnak reánk és fogadnak.

Mert itt minden oly kedves!
Szívem te-beléd szerelmed.
Itt születtem, nevelkedtem
Ötven évet itt tölthettem
Jó családi békességben,
Szeretetben, reménységben.

Öreg Dunánk kedves partja
Buja −erdők zöld bársonya,
Ezer madár−dalos szája,
Sok −ezernyi akácának
Illatozó, szép virága
A szívünknek nagyon drága!

Itt is jó, ahol most élek,
Szép családi békességet
Megadott Isten énnekem.
Kedves társam, feleségem,
Hazavágyik Ő is velem,
Egy a mi vágyunk teljesen.

Ha megérjük, hazatérünk.
Folyó a tengerhez érünk.
Itt várnak ránk szeretteink,
Kedves, régi Barátaink,
Vár ránk hófehér templomunk,
Hol Istennek hálát adunk!
Hisz Ő volt mindig oltalmunk!

1994.

A KRISZTUS GYÜLEKEZETE

Tv-nek a képernyőjén láttam:
Kutatva kisegyházakat, szektákat.
Érdeklődve bizonyságra vágytam:
Kik most elmondják boldogságukat.
Szcientológia egynek neve,
Hol Isten neve szóba sem kerül.
Egy színésznő tett ott bizonyságot:
”Kábítószer nincs −körünkön belül.”

Következett a Hit gyülekezet:
Nem jelent meg közülük senki sem.
Míg a második adásban,
Egy férfi jelent meg személyesen.
Emlegette, hogy ő egyszer megtért.
Hogy miből, −nem tudta megmondani.
Ajkáról nem hangzott el a Krisztus,
S Krisztusról nem lehetett hallani.

Nem volt senki, aki mondta volna
Azt, hogy: −”nem akarok másról tudni”
Csak arról, −Ki meghalt én érettem,
És nem hagyta lelkemet pusztulni!
Mert csak ez az egy kötheti össze
Gyülekezetek népes táborát!
S akinek nem ez a hitvallása:
Nem láthatja majd meg: −Hű Pásztorát.

Ezért örvendezhet szívem és lelkem,
Mert az Isten szeretett engemet:
Ki szent Fiát küldte a halálba,
Hogy megmentse bűnös életemet!
Nincs más bizonyságtétel −mely igaz:
Értem halt meg Krisztus a szenvedő!
S élhetsz bár kicsiny, vagy nagy Egyházban,
Éretted halt meg, hogy megmenthessen Ő!

2003

R Á D S Z O R U L R T A N

Mint sötét, félelmetes felleg,
Mely a harmadik évezred
Egén támad és terjeszkedik,
Mint egy sötét leszámolás,
Gonosz! −S egyre közeledik!
Egy elvakult, mély gyűlölet,
Melyhez már csak egy szikra kell,
S ha megindul szörnyű tüze,
Forró lángja −hamvat seper.

Ma az ember szótárából
Kitöröl fontos szavakat:
Békesség, szeretet, Isten
S mással pótolja azokat!
Harc, győzelem, −földön, vízen!
”Egy út „! −A győzelem felé!
És ez utat szegélyezi:
Gyermek, Anya, ifjú, öreg.
Ki nem kel föl soha többé.

Itt már meghalt a szeretet!
Szent humánum −”a győzelem”.
Pusztuljon mind! −Ki ellenség,
S tűnik majd a veszedelem!
És csak egyet feled el mind:
Fel kellene tekinteni!
A Kozmosz Dicső Urára!
Szerető Atyára, Aki
Áldást, békét −akar adni!

2003.

U N I V E R Z U M

Ha ateista vagy,
Menj el csillagásznak.
Kik Eget kutatnak,
S egyre többet látnak.
Akik előtt tárul:
Egy „csodás teremtés”!
Irdatlan e látvány,
Mely rájuk visszanéz!

Távolság! −Amelyet
Nem lehet felfogni.
Milliárdnyi „fényév”!
Próbáld elgondolni.
Gondolatban sem jutsz
Soha a végére…
S a gőg itt” belefut”
Megsemmisülésbe!

Galaxisbilliók
A végtelen űrben!
S milliárdnyi Csillag
Van −mindegyikében.
A tudós csillagász
Itt meghajtja fejét,
S mint kicsinyke porszem:
Keresi Istenét.

2003

…NE HAGYJ EL

Ne hagyj, kérlek akkor sem el
Mikor megvénülök,
S gyakran megszédülök.
Ifjúságnak pírja helyett
Fáradt lesz már arcom,
Derűs ifjú beszéd helyett,
Fátyolos lesz hangom.

Vigasztaljon majd engemet,
Hogy Te megtartottál,
Nem hagytál elveszni engem:
Szerettél, hordoztál!
Érettem is megszerezted
Szent Fiad váltságát!
Hadd zengjen akkor is hangom:
Örök Halleluját!

Tudom a legvégső harc majd
A cél előtt folyik.
S lelkem majd a végső harcban
Hozzád kívánkozik.
Azt is tudom: Angyalaid,
Ott állnak mellettem,
Megváltásod szent öröme
Sose hagy el engem!

Nem megyek az ítéletre,
Mert lesz fehér ruhám!
Úgy, mint Lázárt: −Angyalaid
Visznek el majd Hozzád!
Hol nem lesz halál, kiáltás,
Bánat sem lesz többé!
S Krisztusunk szent váltságáért
Áldunk majd −örökké!

VASÁRNAP

Te kedves ünnep, vasárnap.
Testet, lelket felüdítő.
Nagy ajándéka a nyájnak:
Istennek ajándéka ő!
Egy elmúlt hét minden terhét,
Most az ember lerakhatja
És hálával ünnepelhet,
Mert Isten ezen a napon
Szent Fiát feltámasztotta.

Jól tudja Urunk, ez a nap
Drága napja életünknek.
Azt mondja parancsolata:
Ezt a napot ünnepeld meg!
Mert az hálás, ki ünnepel,
Kinek drága a vasárnap!
És az, aki keresi ŐT,
Istent! −a drága Teremtőt:
Megtalálja, meglelheti,
Örvendezve −rábukkanhat!

NEM AZÉRT JÖTT

Nem azért jöttél Jézusom,
Hogy néked szolgáljanak.
És harcod közben éretted
Hősök! −Kardot rántsanak!
Nem kértél tizenkét sereg
Angyalt a védelmedre.
Szótlanul tűrted a tövist,
Mit rátettek a fejedre!

Mint Isten Fia úgy jöttél
És nem volt hadsereged.
Vérnek sem kellett itt folyni,
Hogy megvédjenek Téged.
De láttad, hogy pusztul s elvész,
Hogy szétszéled a néped!
Vállaltad a kereszthalált,
Hogy szerezz üdvösséget!

Mert mind boldog Uram ma is,
Mind! −Ki követ Tégedet!
S a ma sötét fellegén túl
Látja drága fényedet!
Mert Te vagy ma is minékünk:
Életnek Fejedelme!
Te vagy, Ki meghaltál értünk,
S felviszel majd a Mennybe!

TE TUDOD URAM SZERETLEK

Te tudod legjobban, mert Te látod.
Te a szívek, vesék vizsgálója,
Ki őrködsz az üdvösségünk felett:
Jézus! −éltem drága Megváltója!
Te látod, ha fogadkozik szívem,
S erős, bátornak mutatja magát!
Te hű maradsz hozzá, ha megtagad,
Mert látod nagy bűnét, bánatát.

Szeretsz, ha háromszor megtagadlak
(Ó hányszor tagadott már meg szívem?!)
S Te mégis szeretsz engem −Hű Pásztor!
Mégsem vetetted el az életem.
Mert utánam jössz és szeretsz engem,
Kegyelmed őrzi az útaimat:
Ördög, pokol, halálnak poklából
Vontad ki életemet −Te magad!

Örvendek! −Mert e hitvány szeretet,
Mely enyém, kedves Néked hű Uram!
S drága Néked a bűnbánat könnye,
Ha sírva vonszolom eléd magam.
Tudom, hogy vár engem szereteted,
Mert szereted a bűnös Világot:
Szerető Atyánk vagy s elébünk jössz,
S bűnösnek felkínálsz: −Szent Váltságot!

Érettem ömlött drága szent véred:
Ártatlan, szent vér a Golgotán!
Kínokban szenvedett Atyai Szíved,
Mert értem áldoztad Őt fel ATYÁM!
Kellett! −Mert állhatatlan és hűtlen
És emberi az én szeretetem.
Mégis jobban szeretsz Te engemet
És üdvöt szereztél −énnekem.

VÁROD-E ŐT

Te ígérted hű Krisztusom:
Megjelensz majd dicsősében,
S Téged meglát majd minden szem,
Angyaloknak seregében!
És sír majd a Föld lakosa,
S örvendnek majd, akik vártak!
És kétfelé választatnak,
Aki majd előtted állnak.

Elnémul azoknak ajka,
Akik még most hangoskodnak,
Kik megtagadják szent Nevedet,
S gátlástalan uralkodnak.
Sárba tapossák Nevedet,
Sokan hallgatnak reájuk,
De, majd ha a harsona szól:
Nagy ítélet szakad rájuk!

Hatalmad és szereteted
Reá ragyog ott népedre!
Boldog találkozás lesz ott,
S felolvastatik majd neve,
Mindazoké, kikért Krisztus
A Keresztfán meghalhatott!
Mind! −Kiket ártatlan vére,
Bűneitől −megtisztított!

De kik megtagadták Neved,
Rongyaikban fognak állni:
Sohasem kértek még Tégedet,
Most sem tudnak −megszólalni.
Bűnbánattal könyörögni,
”Hiszen bűnük nem volt nékik”!
S előttük a „Menny −országa”,
Mindörökre −bezáratik!

ÖREGHEGY

Szép emlékeim sorából,
Ötven évnek távlatából
Gyakran felbukkansz előttem:
Régi, kedves szépségeddel,
Viruló szőlőskerteddel:
”Nyári Fészek”! −Kis Öreghegy!

Örömmel jöttünk mi ide,
Körülkerített kertjébe:
Csinos, kedves kis tanyába,
”Szívünk nyári Otthonába”!
Mindig ünnepnap volt nekünk:
Valahányszor idejöttünk!

Tavaszi nap langymelege
Korán kihozott már ide.
Metszett tőkék s karók sora:
Mint megannyi jó katona:
Pontos hadi rendben álltak,
Példás rendben sorakoztak!

Mikor a karót elvertük,
Munkánkat megtekintettük,
Soraik keresztbe-hosszba,
Rézsűn keskeny szép sorokba:
Szép katonás rendben álltak,
Jó rendnek példát mutattak!

A fák virágba borultak,
Fehér fátylakat bontottak
A szép kedves tábla fölé.
Barack, meggy, cseresznye, körte,
Almavirág jó illata:
Méhecskéket csalogatta!

Majd jött a nyár sok munkája,
Verejtéke, fáradtsága:
Ápolgattuk, dédelgettük,
Kapáltuk és permeteztük,
Bekötöztük, tetejeztük,
Választottunk, lekacsoztuk.

Szorgos munkánk végeztével:
Ismét ott állt, „szépségével”!
A „Kék egyenruhás csapat”!
Sok ezer tő, szép vigyázban!
Feszes sorokban, glédában!
Gyönyörködünk a látványban!

Tündöklő, nyári nap fénye:
Éltet adó melegsége,
Isten gazdag áldásából,
Kezünk szoros munkájából,
Gyümölcs lett a sok virágból!
”Áldást osztó jóságából”!

Megterített, gazdag asztal:
A sokféle gyümölcsével!
Meggy, cseresznye, körte, alma
Mind megannyi jó ízével.
Dúsan rakott tőkék sora:
Mustot rejtő gerezdjével!

Itt elől a házak sora,
Túl a holta birodalma,
A temető határolta.
Itt az élet! Ott elmúlás!
Adatott nékünk tanítás:
”Imádkozzál s úgy dolgozzál”!

Ám, ahogy az idő haladt,
Két, három évtized alatt
Bő termése még megmaradt.
A jussát elkövetelte
Az új idők hideg szele!
És így lett: −”NÁBÓT −szőleje”!

Régen eltűnt, nyoma sincsen!
Csak emléke maradt még fenn:
Bő szüretek, régi álmok!
/Fájó szívvel rád gondolok/
Milyen jó, hogy −egykor éltek:
”RÉGI, RÉGI, −SZÉP EMLÉKEK!

1994. okt

DISZNÓTOR

Kis gyermekkoromnak kedves, szép emléke:
Családunknak vidám összejövetele.
Készültünk mindig rá, számoltuk a napot,
Szívszorongva vártuk a kedves dátumot.
Mikor jön el végre?! −Hányat kell aludni?!
Jó előre kezdtük már visszaszámlálni!

Disznótor reggelén Apám korán ébredt,
Én sem aludtam már az izgalom végett!
Ugrottam is tüstént! Hogy „le ne maradjak”!
Mondhatta jó Apám: −kisfiam, maradj csak.
Mentem biz én vele a sötét hajnalon,
Lámpánk fénye táncolt kerítésen, falon.

Jani bátyám vágott, oda igyekeztünk,
Még félhat sem múlott, mikor megérkeztünk!
Mi voltunk az elsők, akik odaértünk,
Büszke is voltam rá és nagyot köszöntünk!
Jani bátyám jött és kedvesen fogadott,
Majd így szólt Apámhoz: −nagy bánatban vagyok.

Baj történt az éjjel! −Ellopták a disznót!
Elvitték valakik, azt sem tudjuk ki volt.
Ez a lesújtó hír váratlan ért engem,
S már én válaszoltam, csak annyit, hogy „nem, nem!”
Előjött Lali is és a fülembe súgta:
Nem úgy van! Mög van ám! Most vótam az ólba!

Mikor megérkezett böllérek csapata,
Szíverősítőjét mindenki megitta,
Megbeszélték együtt a nagy „stratégiát”:
S elkapták óljában a szép mangalicát!
Segítséget kért ő és visított nagyon,
Szegény végül mégis ottmaradt a havon!

Most jött a mi időnk, kik a szalmát hordtuk,
És a bölléreket bőven kiszolgáltuk:
Fellobbant a lángja disznópörzsölésnek!
Piszkálták apáink és közben meséltek.
Mi is meggyújtottunk magunknak egy tüzet,
Tápláltuk, hogy égjen: „raktunk rá eleget”!

Disznópörzsölésnek a befejeztével
Izgalmas „műtét” jött: −bárddal és nagykéssel.
Jani Bátyja volt a családnak boncnoka,
Szét is szedte gyorsan −a többi meg hordta.
Mire a harang szólt reggeli imára,
Nem ért minket szégyen: −”bent volt a konyhába’!

Odabent serényen folyt tovább a munka!
Itt már feladatát mindenki jól tudta:
Elkészült az étel −ebéd és vacsora,
A disznósajt, kolbász és a véreshurka.
Vacsorára kisült a friss fánk és a kók:
Megterhelt gyomrunkra ez jó hatással volt!

Jött a nap fénypontja mindezek végére:
Jani Bátyám vonót fogott a kezébe,
Meggyantázta, aztán stimmeléshez látott,
Stimmelt a „szárazfán” −aztán nekifogott.
Mi rendeltük nála −meg szolgáltatott:
Mesterhegedűjén sok mindent eljátszott!

Még beszélgetett a felnőtt vendégsereg,
Elnyomott az álom minket, gyerekeket:
Erre, arra dőltünk, elaludtunk hamar,
Majd indulni kellett s akkor történt a baj!
Sírva ért véget a várva várt nagy nap,
Keserű vége lett a jó disznótornak!

De amikor hó volt, lehetett szánkózni,
Jani Bátyám így szólt: −fogjál be te Dani!
Szállíts már haza a búsan kesergőket:
Kösd fel a deresre a legnagyobb csengőket!
Fel is ültünk gyorsan a sebes szánkóra,
Vígan „feszítettünk” lent a sarogjába’!